"A 2 éves gyerekek még azt sem tudják mi az a kokárda! Minek kell velük a március 15-tel foglalkozni...?"

Hangzott el egy beszélgetésben, aminek a napokban a fültanúja voltam. Nem csatlakoztam a társalgókhoz az érveimmel, mert úgy érzem ehhez alapvetően a szemléletet kellene módosítani, az pedig nem működik egyik pillanatról a másikra. Ezért arra gondoltam, összegyűjtöm miért is KELL foglalkozni már kisgyermekkorban a Március 15-i Nemzeti Ünneppel és hogyan jelennek meg a különböző nemzeti és nemzetközi világnapok a Papírsárkány Családi Bölcsődében. Ha érdekel olvasd el!

Kezdjük az elejéről! A gyógypedagógiai pályafutásom elején egy speciális iskola fejlesztő csoportjában dolgoztam, ahol 7 fő 12-19 éves súlyosan halmozottan sérült fiatallal foglalkoztunk. Nagyon vegyes volt a csoport: mozgássérült, autizmus spektrumzavarral élő és Rett-szindrómás tanuló is tartozott a csapatunkhoz. Nagy szerencsém volt, mert az akkori kolléganőm, aki bár nyugdíj előtti éveit töltötte, elképesztő lendülettel és kreativitással vitte véghez a mindennapokat és a gyógypedagógiai asszisztensünk sem ismert lehetetlent. Szerencsére a közvetlen munkatársaimmal mindig nagyon jól össze tudtunk dolgozni, a hasonló szemlélet és a felhőtlen jókedv elengedhetetlen ezen a terepen!

Nem is lehetett volna másként, hiszen a 7 fő legalább 7 különböző megoldandó feladatot jelentett. Itt tanultam meg igazán azt, hogy nincs olyan téma és tevékenység amibe ne lehetne bárkit bevonni!

Hogyan lehet ezt megvalósítani? Elsősorban megismerjük a gyerekeket, vagy ebben az esetben a fiatalokat! Feltérképezzük a képességeiket, lehetőségeiket, korlátaikat és mi ehhez igazodva személyre szabottan találjuk ki azt, kit, hogyan vonunk be az adott tevékenységbe.

Ehhez egy rövid kitérő, hogy teljesen világos legyen, miért nem lehetetlen az, amiről írok!

Önállóság fokozatai adott tevékenységek közben:

• passzív: mozdulatai, részvétele teljesen passzív, az őt segítő személyen múlik a bevonódás mértéke.
• együttcselekvéssel végzi: a feladat elvégzéséhez kezét fogva, vagy a testét mozgatva végezzük közösen a feladatot; de mozdulataival már ő is rásegít az eredményhez.
• segítséggel végzi: az együttcselekvéshez képest sokkal önállóbban, de még mindig fizikai segítséggel, mozgatással, kézfogással segítjük a tevékenységben.
• irányítással végzi: szóbeli irányítás mellett önállóan végzi a feladatot.
• önállóan végzi: teljesen önállóan, szóbeli segítség nélkül képes megoldani az adott feladatot.

Ezek a fokozatok segítenek minket a kiindulásban. Nagyon fontos, hogy amikor egy adott fejlődési pontot elérünk, például segítséggel képes levenni a cipőt, akkor ne húzzuk le automatikusan a lábáról, hanem minimális (és mindig egyre kevesebb) segítséggel támogassuk őt a feladat elvégzésében! Amit meg tud tenni, ne tegyük meg helyette! Természetesen mindig lehetnek olyan helyzetek, amikor kivételt kell tenni és nem a "fejlesztést" kell előtérbe helyezni, de érdemes mérlegelni!

Az önállóság fokozatain való lépkedés minden gyermek fejlődésében megfigyelhető! A különbség az, hogy valaki lassabban ér el a teljes önállósági szintre, míg mások jóval több segítséget igényelnek életük végéig. Azonban abban biztos vagyok, hogy önmagukhoz képest, hogy mindenki hatalmas utat jár be!

Na de hogy jön ide a kokárda és a világnapok?

A fenti személethez szorosan kapcsolódva terveztem a Papírsárkány Családi Bölcsőde témaheteit is; néhány példa az elmúlt időszakról:

• A farsangi időszakban sok képet megosztottunk a Facebook oldalunkon a mindennapjainkról, a folyamatos farsangi bálozás helyett 2 héten keresztül tartottunk színes napokat, amikor minden nap más színű ruhában kellett bölcsibe jönni. Borzasztóan élvezték a gyerekek és mindig egyre kíváncsibbak voltak, milyen színű játékokat gyűjtöttünk a szőnyeg közepére.
• Március 15-e kapcsán elkészítettük a színes madarunkat, majd menetelő és sétáltató mondókákkal, énekekkel reptettük őket körbe-körbe a csoportszobában.
• A víz világnapján készítettünk egy tavat, amibe vízi állatokat, halakat költöztettünk. Majd következő nap sajnos csupa szeméttel lett tele. Így a halakat ki kellett menteni (mágneses) horgászbottal és egy másik, tiszta vízű tóba engedni. Megtisztítottuk a tavat a szeméttől és visszaengedtük a halakat a tóba. A játékot tovább lehet gondolni, terveink szerint a következő napokban még összepárosítjuk az egyforma halakat, színeket gyakorolunk, mintákat figyelünk meg, ameddig csak érdekes számukra a téma!
• A Down-szindróma világnapja alkalmából csatlakoztunk a felemás zokni mozgalomhoz. Megnéztük mindenkinek a zokniját, megbeszéltük, hogy mindegyik milyen különböző, érdekes, hogy mindenkié más és a végén megtapsoltuk, hogy mennyire szép színes zokija van mindenkinek. Különbözőség, egyediség, elfogadás!

A témák feldolgozásánál ki lehet lépni a dobozból, eltérni a sablontól, egy a fontos, hogy élvezzék a tevékenységeket, érdekesnek találják azt, amit csinálunk. 

Egyébként kell tudni arról, hogy pontosan mi történt 1848. március 15-én? 2 évesen valóban nem! Nehéz ez a téma, még a kisiskolásoknak is. De fontos az, hogy az aktuális témákkal mi is foglalkozzunk pici korban is, hiszen látni fogja a kokárdát a ruhánkon, a zászlókat az épületeken, esetleg programokon is részt vesz a faluban, városon. Ezekután ha egy ismerős szín, forma, vagy jelkép újra visszaköszön a bölcsőde falain kívül is, felismeri, eszébe jut róla egy dal, vagy mondóka és esetleg még a nevére is emlékszik... na akkor megvalósult az igazi tanulási folyamat, hiszen adaptálta a bölcsődében megszerzett információkat, összekapcsolta az újonnan látott képekkel!

De mindezek mellett a legfontosabb, hogy hagyjuk őket kibontakozni és a saját önállósági és képességi szintjüknek megfelelően vehessenek részt a foglalkozásokon. Nem az a lényeg, hogy tökéletesen legyen megragasztva, kiszínezve az alkotás! A szülők nem a felnőttek kézműves tevékenységére kíváncsiak! Gondolom... :) Maga a folyamat, a részvétel a fontos! A produktum másodlagos!

Egy utolsó gondolat, hogy felriadjanak azok, akik szerint felesleges a kokárdával foglalkozni bölcsődés korban. A nevelési év hátralévő heteiben ahelyett, hogy a nyuszit várnánk egy hónapon keresztül, többek között a következő témák kerülenk feldolgozásra:

• Űrhajó; űrhajózás világnapja: április 12.
• Föld napja: április 22.
• Méhek napja: április 30.
• Madarak és fák napja: május 10.